"Soha többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon."
"Soha többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon."

Búcsú a társkeresési anomáliáktól.

Mostanában egyre több tevékenységemnek mondok búcsút, olyanoknak, amelyek sehová sem vezetnek.

Ha a témával kapcsolatos előző írásaimat nem láttad, akkor az 1.részt itt, a 2.részt pedig itt olvashatod el! 🙂

Másfél év után búcsút intettem a társkereső oldalaknak!

Ahogy azt korábban már írtam, rengeteg ellenérzést váltott ki belőlem ez a fajta partner-kutakodás. Hasztalannak, pótcselekvésnék tartom így már utólag, olyannak, mint aki egy fűszálba kapaszkodván várja a segítséget a megváltótól…

Az utolsó csepp a pohárban egy újabb idióta csaj volt, akinek a reagálása a megkeresésemre totál kiakasztott.

Előzmény: hosszú hónapokkal ezelőtt úgymond kölcsönös szimpátia alakult ki közöttünk a profil képeink alapján. Mivel lakhelyünk eléggé messze volt egymástól, nem is tulajdonítottam nagy ügyet a továbbiakban…

A társkereső oldal mobil alkalmazása viszont minduntalan “figyelmeztetett” arra, hogy a csaj épp online, és még nem beszéltünk, hát dumcsizzak vele!

Hát jó, gondoltam egyet, és utána néztem a fészen, hátha megtalálom keresztneve és lakhelye alapján, hogy kiféle, miféle ez a csajszi. Egyből meg is találtam, és átnéztem az üzenőfalát, hátha többet tudok meg róla, személyiségéről.

Nos, szomorkás, komor hangulatú posztokat, megosztásokat találtam, tudod, amolyan letargikus, magányosságtól kínlódó írásokat, amelyekkel én is szoktam alkalmanként sokkolni az ismerőseimet… 🙂 Aztán találtam még egy személyesebb bejegyzést is, jó pár hónappal azelőttit, amelyben azt írja, hogy végre pontot tett a kapcsolatára, és felszabadultan búcsúzott el az exe emlékétől… Az ismerősei, barátnői gratulációval fogadták a bejelentését, és biztatták, szebb és boldogabb jövőt kívánva neki. Ő megköszönte nekik, de egyúttal megjegyezte, hogy azért még hosszú és küzdelmes lesz az út a boldogságig…

Na, nekem sem kellett több, úgy éreztem, mint sorstársnak, írnom kell ennek a lánynak, hátha segítségére lehetek lélekben!

Így is tettem, írtam neki… Magamról egy szót sem, az én nyűgjeimmel, múltammal nem hozakodtam elő. Mondtam neki, olvastam a bejegyzéseit, amelyek nagyon szomorú hangvételűek, de egyben előre vetítik egy szebb jövő igényét, vágyát. Kérdeztem, hogy alakult- alakul azóta az élete, történt e pozitív változás, jobb e a közérzete, stb.

Válaszolta, hogy nem, továbbra is nehezen és lassabban telnek a napjai, sokat dolgozik, és a múltbéli történések továbbra is napi szinten fojtogatják hétköznapjait, és eléggé pesszimista a világnézete.

Mondom erre, teljesen átérzem a problémáját, megértem, és nagyon sajnálom, hogy közel egy év múltán sem változott kedvező irányba az élete.

Magamról csak annyit árultam el, hogy én is hasonló cipőben járok, de jó pár ismerős, és ismeretlen tartja bennem a lelket, próbál jó tanácsokkal ellátni, útmutatásokkal segíteni kimászni a gödörből. És még azt hozzá tettem: a sok beszélgetés, legyen az haverom, vagy egy teljesen idegen, nekem nagyon sokat segített. Mindegyikből tanultam, és azokból sokat be is fogadtam magamba, és hozzájárultak ahhoz, hogy ha nehezen is, de kezdek visszatalálni önmagamhoz.

Felajánlottam, hogy ha szeretné, alkalmanként beszélgethetünk, kiöntheti a bánatát, a keservét, szívesen meghallgatom, és ha tudok, a legjobb tudásom szerint véleményezem, és próbálok kívülállóként segíteni, tanácsot adni. Ezzel úgymond egymást is támogatva átlendíteni a holtpontról.

Válaszában ért a meglepetés, aminek következménye az lett, hogy a régóta halogatott döntésemet meghozzam…

Ugyanis emígy reagálta le jó szándékú megkeresésemet: ” köszöni, de nem akar beszélgetni erről, sem ideje, sem kedve nincs ehhez, és egyébként is csak felzaklatná a múlt felidézése…amúgy is jobban van már…

Lehetséges, mondom elképzelhető, hogy én vagyok a hülye és naiv, félreértettem valamit, vagy erőszakoskodónak tűnhettem, vagy mit tudom én!

Mindenesetre megint kiakadtam, mert bizony én úgy summáztam, hogy egy újabb idiótával kezdtem ki… Hát akkor csessze meg magát bújával-bánatával-örömével együtt véve….

Tényleg távol áll tőlem, életidegen számomra ez a virtuális környezet, ismerkedési forma! És már megint csak az jön le számomra, hogy mekkora kamu már mindegyik menő netes platform, mennyire hazug és álszent, hiteltelen emberekkel, érzésekkel. Ha valaki szépnek, jónak, kiegyensúlyozottnak mutatja magát, az a valóságban belülről rothadt. Aki meg összetörtnek mutatkozik és szánalomért esedezik, az meg tulajdonképpen jól van???

Így, vagy úgy, de engem már nem érdekel! Búcsút intettem a társkereső oldalaknak!

Nem csak engem csaptak be oly sokan, magamat is azzal, hogy áltattam magam olyasvalamiben, amiről tudtam, de legalább is feltételeztem, nem fog ez menni nekem, ez olyan izé számomra… Nekem kell az első pillantás, az a bizonyos rezonancia, ami a szívemet megérinti egy első, személyes találkozó alkalmával.

Ha visszagondolok, azon kapcsolataim voltak hosszú távúak és értékesek, amelyek spontán, véletlenszerűen bontakoztak ki, vagy azok, amelyekbe szerelembe estem rögvest, pillanatok alatt!

Bizonyára van létjogosultsága ezen oldalaknak, és magam is tudom, jöttek össze rajtuk keresztül párok, és ma is együtt vannak, élnek.

Az ellenérzéseim az enyémek, nem az én világom ez, nem erőltetem tovább! Ha akarja, és én is készen állok rá, akkor az univerzum majd küld elém- felém valakit. Vagy engem küld ama bizonyos személy elé… 😉

Végezetül: én mindenesetre elégedett vagyok elhatározásommal, mert ez a döntésem egy újabb szándékom bizonyítéka magammal szemben, hogy változtatni akarok!

Mert nyilvánvaló, hogy sok minden, ami volt bennem, körülöttem, mellettem, az nem működött, hibás volt, hasznavehetetlen!

Az említett lánnyal szembe helyezkedve, én viszont továbbra is hallgatok a szép és jó szóra, amit kapok akár egy baráttól, egy ismerőstől, vagy adott esetben egy vadidegentől! Mert nélkülük még mindig a mocsárban dagonyáznék! Köszönöm Neked, Nektek!

Köszönöm, hogy elolvastál, minden jót kívánok!

Látogass vissza, mert hamarosan újra jelentkezem!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.