"Soha többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon."
"Soha többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon."

Az egészséges ember is beteg, csak nem tudja!

“Élhetsz száz évig, hogyha feladod azokat a dolgokat, amik miatt száz évig akarsz élni.”- Woody Allen

Az elmúlt napokban nagyon magam alatt voltam, ami előző írásomban is lecsengett…

Féltem, aggodalmaskodtam, depresszióba estem, mert egy szokásos kontroll vizsgálatra kellett visszamennem.

Emellett egy újabb kórságra tettem szert, ami összefüggésbe hozható újdonsült tevékenységemmel, az írással, a blogolással: a sok gépelés miatt a bal kezemet hazavágtam, egy ideg állandó terhelésével… Emiatt állandóan zsibbad a bal kezem, mintha ezernyi hangya szaladgálna kisujjamtól a vállamig, kézmozdulataim bizonytalanná váltak. Az amúgy sem kiegyensúlyozott lelkiállapotomnak ezek az események nem mondhatni, hogy javulást eredményeztek.

Szerencsésnek mondhatom magamat, mert életem nagy részében elkerültek a betegségek, orvosnál ritkán voltam, kórházban meg pláne nem. Persze ettől még nem hittem azt, hogy élhetek én akár száz évig is, de megnyugtatott a tény, hogy én bizony jó fából lehettem faragva, mert soha semmi bajom nincs!

Nagyon régóta dohányzom, le sem merem írni, mióta, rendszertelenül étkezem, a sportolás kimaradt az életem nagyobbik hányadából, a stressz, az agyalás, a lelki traumák viszont jelen voltak állandóan az elmúlt 50 évem alatt. A felsorolás alapján valóban csoda, hogy egészséges voltam, vagy legalábbis annak hittem magamat, de beteg embernek semmiképpen sem!

A megelőzésre nem szántam figyelmet, csak akkor mentem dokihoz, ha már nagyon kínlódtam valamimmel, az időszakos tüdőszűrő vizsgálatok eredményei biztonságérzetet adtak.

Mondták mások, idősebbek, persze, hiszen fiatal vagy még, majd a 40. éved után beszélgessünk újra erről…

És basszus, igazuk lett!

Pár évvel ezelőtt azt vettem észre, hogy nagyobb séta, vagy terhelés hatására a bal lábam zsibbad, elfárad…

Én azt gondoltam, hogy egy korábbi bokaficam utóélete lehet az oka. Mivel már kezdett zavarni ez az állapot, hát csak elmentem az orvoshoz. Ő meg nagy meglepetésemre azt a diagnózist állította fel, hogy valószínűleg érszűkületes a bal lábam… Kaptam rá értágító gyógyszert, és egyúttal beutalót az érsebészetre további vizsgálatok miatt.

Ezen a ponton kezdem visszavenni az arcból, abból a tévhitből, hogy sebezhetetlen vagyok, és következmények nélkül megúszhatom az egészségtelen életmódot…Tehát az én esetemben a cigaretta nem a tüdőmet kezdte ki, hanem az ereimet…

Szégyellem leírni, de ekkor sem hagytam fel a bagózással…Ne kérdezd miért, nem…

Persze innentől kezdve belém költözött az aggodalom, a haláltól való félelem, és bár nem lettem hipochonder, minden egyes apró jelre, ami a közérzetemet negatív irányba befolyásolta, azonnal házi orvosi véleményezést akartam!

Az érsebész a dohányzás abbahagyására szólított fel, mellette a felírt gyógyszerek szedésének fontosságáról beszélt. A tablettákat azóta is szedem…. És hogy a lábam miként van? Sejtheted… A régi nagy kirándulások, hegymászások felejtősek, de akár egy nagyobb súllyal való cipekedés, vagy lépcsőzés is….

És elérkeztünk a tavalyi évhez…

Gyönyörű tavaszi nap volt, szikrázónapsütéssel, éppen dolgoztam, vezettem.

Egyszer csak egy csillanást vettem észre a bal szememben, azt gondoltam,hogy egy másik autó szélvédője, vagy valami fényes felülete verődött be a visszapillantó tükrömbe. Teltek, múltak a napok, hetek, és foltok jelentek meg a látószögembe, és homályosabban is láttam már. Aznap megint dolgoztam, és este úgy voltam vele, csak bemegyek a szemklinika ügyeletére,hogy mi a franc van már a szememmel, talán valami bele mehetett…

Nagyon kedves doktornő fogadott, megvizsgált, nem látott idegen testet benne, de nem hagyta annyiba, visszahívott egy megbeszélt időpontra, alaposabb vizsgálat céljából. Ugyanis ügyeleti időben nem minden műszer elérhető, használható.

El is mentem a megbeszélt időpontban, és egy féltucatnyi műszerrel alaposan át is vizsgált.

És ekkor jött a sokk a hatás, mert kiderült, hogy trombózist kaptam, érelzáródás miatt felgyülemlett folyadék, stb, úgynevezett makula ödéma, a zöld hályog előszobája….

A doktornő egyébként mosolygós, bájos arca komoly tekintetűre változott, és azonnal elkezdett konzultálni a kollégáival, vitt ide- oda, tett- vett, intézkedett az érdekemben, én meg csak lestem kétségek között, hogy mi a bánat folyik itt…

Aztán elém tett egy papírt, hogy írjam alá…egy kérvény volt a minisztérium felé, egy igencsak drága, külföldi gyógyszer, injekció méltányossági alapon való kiutalása végett…Mondta, ez akár hónapokba is telhet, amíg válasz érkezik… Addig is tenni kell valamit, de sürgősen, így egy olcsóbb készítmény beadását javasolta, pár napon belül…a szemgolyóba….

Gondolhatod, totálisan be voltam tojva… Paráztam, hogy elveszíthetem a látásom, ennek elkerülése érdekében viszont készülhettem erre a nem mindennapi élményre, hogy tűt szúrnak a szemembe…

FIGYELEM!!!
CSAK ERŐS IDEGZETŰEK KATTINTSANAK RÁ, NÉZZÉK MEG!!!

Injekció a szembe!

De hogy az okaira is fény derüljön, különböző vizsgálatokra is elküldött a doktornő. Laborvizsgálat, belgyógyászat, diabétesz…mert arra is gyanakodtak, hogy cukorbeteg vagyok…

Magamba fordultam, rettegtem az ismeretlentől, a tudattól, hogy ha nem kapom meg azt a drága készítményt, ami jelenleg az egyetlen gyógyír erre a betegségre, hogy legalábbis megállítsa a romlást, akkor mi lesz velem…

Ráadásul ekkor hagyott el váratlanul a párom, a szerelmem, amikor a legnagyobb szükségem lett volna támaszra, vigaszra, bátorításra, hitre, hogy nem lesz semmi baj, legyőzzük…

Nem írom le, hogyan konstatálta a helyzetemet, a betegségemet, a jövőmet… Nem írom le, mert nem fogok senki fölött pálcát törni!

Ne ítélj, hogy ne ítéltess…

“Ne ítélkezz felettem, ha még nem jártad végig az utamat..
Láthatod a mosolyom… de nem látod mögötte a fájdalmat
Ne dobálj kövekkel… ha nem tudod… mit miért tettem
Láthatod a hibáim… de nem látod az összetört szívem
Léptem én is rossz útra… volt, hogy más ember voltam..
De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam
Ne bánts szavakkal… ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok
Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok..
Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek
Melyek soha el nem múlnak… hiába telnek gyorsan az évek
Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál… vedd fel a cipőjét
S meglátod… ha felveszed… Te leszel ki letörli majd a könnyét.”

Ami fáj, az nevel….

Eljött a nap, megkaptam a szert…Mát ettől a készítménytől is jobban láttam, végre…Aztán kontroll pár hét múlva, a drága cuccról még mindig semmi hír…. De a doktornő, Szilvia most sem hagyott cserben! Bemutatott, és egyúttal átadott egy kollégájának, aki már a retina ambulancián fogadott…és megkaptam a várva várt adagot, a szemem fényének megmentőjét…Azután két hónap múlva az újabbat…Ez ősszel volt, novemberben újabb kontroll, melynek eredménye az lett, hogy megszűnt az ödéma, az érelzáródás, a vizesedés, a borsós árú szer megtette a hatását, a tőle várható maximumot hozta! Viszont bármikor újra rosszabbodhat beteg szemem állapota, időzített bombaként, ezért már most egy újabb készítmény vár arra, hogy baj esetén azonnal beadható legyen. Ezt is a doktor úr intézte már előre, hogy ne akkor kelljen igényelni, amikor már megtörtént az újabb trombózis…

Soha nem lesz olyan, mint volt tavaly márciusban, soha nem lesz már ép, éles látású, de megmentették szemem világát, és ez a lényeg!

Közben kiderült, nem vagyok cukorbeteg, picit magasabb a koleszterinem, és a vérnyomásom, gyógyszert azért szedek rá, de ebbe sem hallhatok bele…

És hogy még tovább bonyolítsam ezen időszakot: elkezdtem fogorvos járni, hogy rendbe tegyem azt, amit már jóval korábban rendbe kellett volna tennem… 4 és fél hónapos kezelés lett belőle… A szerencse ekkor is mellém szegődött, mert ezen a téren is egy nagyszerű szakember kezei közé kerültem! Kíméletes,odafigyelő, lelkiismeretes és türelmes embert ismertem meg személyében, és hasonló jókat mondhatok kedves asszisztenséről is! Bárcsak előbb ismerhettem volna meg őket, és nem a félelmeimre hallgatva húzni a végsőkig a fogászati kezelést! Nem rajta, Gáboron múlott, hogy olykor pokoli fájdalmakkal jártak a beavatkozások… Ezen kínlódás csupán hab lett a tortán az egyéb bajaimon, nem beszélve a lelki megrázkódtatásról, amely a magánéletemben történt…De most már bátran mosolygom a nagy világra! 😉

Én nagyon sokáig egészséges voltam, vagy legalábbis annak hittem magamat…

Mert tudod: az egészséges ember is beteg, csak nem tudja… Megkérdezem: Te hogy vagy ezzel?

De jött a baj….De jöttek segíteni jó emberek….Hippokratész, szakmai kötelesség, kötelezettség??? Igen…És emberség, segítőkészség, figyelmesség, kedvesség, mosoly, és bátorítás, odafigyelés és lelkiismeretesség a bajoddal kapcsolatosan, és mindenek felett a határozott céljuk: hogy meggyógyulj!

Fiatalok mindketten, civilben ugyanolyanok mint te, vagy én, de amikor felveszik a fehér köpenyt, és szakmai tudásukat vegyítik emberségükkel, akkor vállnak ki a közegből, lesznek óriások és lesznek azok, akik meggyógyítanak az általad vélt meggyógyíthatatlanból…

És tették, teszik ezt önzetlenül, kinyújtott karral…hogy búcsúzóul kezet fogjanak, így kívánva jó egészséget, gyógyulást…

Ez a mai kor egészségügyének az egyik oldala, Magyarországon, Szegeden…

Köszönöm doktornő, doktor úr, Szilvia, és Attila!

Epilógus…

  • ne várd meg a későt
  • ne hisztizz, ha sokat kell várnod, amíg rád kerül a sor
  • ne legyen már ciki orvoshoz járni
  • ne sajnáld a pénzt a gyógyszerre
  • figyelj az apró jelekre, és azonnal menj el dokihoz

…és ha szerencséd van, ilyen remek, kiváló emberek fognak segíteni rajtad, mint amilyenek segítettek nekem is….

Vigyázz Magadra!

Ui.: még mindig cigizem…de ez legyen az én szégyenem…

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.