Ahogy azt a főcím is sejteti, változás történt, újra a kormánykerék mögött vagyok…

Pár nappal ezelőtti blogomban utaltam rá, hogy egy, a mindennapjaimat megváltoztató változásról fogok beszámolni, íme, hulljon le a lepel!

Ismét futárkodom, csak visszatértem a szakmába, ha tetszik, ha nem, meg kellett tennem ezt a lépést!

Előző jegyzetemben írtam, hogy egyáltalán nem úgy mentek a dolgaim, ahogy azt szerettem volna, ahogy azt terveztem. Egyik szitterkedésem sem hozott annyi bevételt, amiből fedezhettem volna kiadásaimat. A tojás-bizniszre nincs panaszom, az viszont önmagában kevés volt, persze már az elején tudtam ezt, hogy csakis abból nem tudok megélni. Szándékom az volt, hogy a különböző szolgáltatásaim összességéből fogom tudni eltartani magamat, azaz, hogy innen is, onnan is csurran-cseppen alapon ezt elfogom érni! Nem jött be! 🙂

Ezzel a ténnyel tudatosulva hetekkel ezelőtt elkezdtem munkát nézni, keresni a neten… Úgy voltam vele, max még a júniust kihúzom, és addig rendbe rakom a házat, környékét, megcsinálom a fürjek reptetőjét, stb. Viszont gondba voltam, hogy milyen melót keressek… Hiszen az állatkáim miatt behatároltak a lehetőségeim, kora reggel, és este is el kell látni őket, és a fürjek érkezése még több munkát, időt jelentenek. Igazából nekem egy 4-6 órás meló felelt volna meg, korai kezdéssel, és délutáni haza érkezéssel.

Egyszer csak kaptam egy messenger-üzenetet egy régi kollégától, hogy van egy nekem való futár állás, 4-5 órás melót jelentene…így lettem újra futár…

Egy ebéd-menü házhoz-szállítással foglalkozó cégnél lettem loti-futi, tudod, olyan éthordós-ebédkiszállító, főleg az idősebb korosztály számára. Legalább annyiban tartottam magamat, hogy nem pizzafutár lettem ismét, bár a lényegen mit sem változtat… Nyilván nem repdesek az örömtől, és persze, hogy kudarcként fogom fel, hogy terveim, ötleteim, szolgáltatásaim nem jöttek be, nem hoztak annyi bevételt, amiből megélhetek. Sajnos most ez van, bízom abban, hogy később véghez tudom vinni mindazokat, amikről írtam 5 és fél hónappal ezelőtt.

Most örülök annak, hogy újra van biztos, fix havi bevételem, be vagyok jelentve, és az én ebédem is megvan oldva, arra sem kell költenem. Mivel 8-ra járok dolgozni, előtte simán ellátom a kis-kedvenceimet. Kb fél 2-re itthon is vagyok, mert Szegedre járok be, és vissza, ezért a hosszabb idő. Délután és este már ismét tudok a saját dolgaimmal foglalkozni.

Tény, kevesebb energiával, hiszen 5 napot dolgozom, és nem kevés címet kell kivinni 4 óra leforgása alatt. Plusz még egy kis adminisztrációs meló is van vele. De nem panaszkodom, ez van! 🙂

Bízom abba, hogy a pipik és fürjek tojásai hozni fognak annyit, hogy elég lesz ennyi, rövidített munkakör, amelyben amúgy jól érzem magamat, hiszen sokkal szabadabb, kötetlenebb lehetek, mint előző munkahelyeimen. Ráadásul a főnök csaj régi ismerősöm, és igazán jó fej, ebben is mázlim van! 🙂

Viszont igencsak pörgősek lettek a napjaim, rohanás haza, cicák, tyúkok, fürjek etetése-itatása, aztán jövők én, kiéhezve, mint a farkas, és addigra el is fáradva. Egy kicsi szieszta, aztán sötétedésig meló az udvaron, pl fűnyírás, és egyéb teendők, amik persze, hogy az állatkákkal kapcsolatos.

Megjegyzem, a fürjek totál kiakasztanak, totál más világ őket szabadon-tartani, mint a tyúkokat! De erről a témáról majd egyszer bővebben…
Este újra etetés, aztán nekem fürdés, vacsi, mosogatás, és pár papír munka, és a “kötelező” dolgaim a fészen, vagy épp itt, amely jóval kellemesebb lenne, de amire a bloghoz érek, már hulla vagyok. Ezért írok kevesebbet… 🙁

Vannak olyan szolgáltatásaim, amiket elengedek, nem erőltetek tovább! Ilyen például az idős-gondozás… Emellett a munka mellett arra már nem lenne időm-energiám, de már erőm sem.

A cica-szitterkedést nem adom fel, azzal még próbálkozom. De első sorban a tyúkokkal és a fürjekkel szeretnék foglalkozni az ebéd-kiszállítós munka mellett! Szeretem őket, és sok örömet jelentenek nekem, és ők azért hozhatnak plusz bevételt. Ehhez viszont újra nagyon agyalnom kell-kellene egy újabb kampányon, rajta is vagyok az ügyön, de van még mit csiszolnom rajta, az idő viszont ismét fogy, sürget, hiszen nem sokára fürjtojásokkal is fogok gazdagodni! 🙂

És ha azt hiszed, ezen a ponton leálltam, akkor nagyot tévedsz, hiszen vannak még terveim az elmúlt hónapokból visszamarandóan! Annyit elárulhatok, hogy azok is állatokkal kapcsolatosak! 😉

Szóval, bevallom Neked férfiasan, most úgy érzem magam, mint aki csatát veszített, de háborút nem…

Tanulok a hibákból, következtetéseket vonok le az elmúlt hónapok történéseiből, és újra tervezem a tervezni valókat, amelyek arra érdemesek, amik meg nem, azokat elengedem! Ami nem megy, azt nem erőltetem, keresek más utakat, lehetőségeket! 😉

Ígértem az előző írásomban, hogy ez a jegyzet rövid lesz, nem is szaporítom tovább a szavakat, a lényeget, a változásokat közöltem! 🙂

Most újra a sok meló ideje jön el, lehet, olykor csúszni fogok az írásokkal… 🙁

Köszönöm ismét,  hogy végig olvastál, minden jót kívánok! 

Ciao!