"Soha többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon."
"Soha többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon."

Néhány ember inspirál minket, hogy merjünk álmodni.

Néhány ember inspirál minket, hogy merjünk álmodni. Aztán a csillagok kialszanak, és az éjjelt ellopja a reggel…

Ott fejeztem be az előző részt, hogy e-mailt kaptam egy utazási irodától.

Ha nem olvastad a történetet, <<itt>> elolvashatod!

Nagy izgalomban voltam, szinte már önkívületlen állapotban a levél, a hír hatására! Elkezdtem utána nézni, egyáltalán nekem mi a teendőm ilyenkor, hiszen egy harmadik, azaz nem EU-s országból érkezik hozzám egy személy. Kell e meghívó levél, biztosíték, anyagi fedezet igazolása, lakásom tulajdonjogi okirata, stb. Hiszen, mint megtudtam, a meghívónak komoly felelőssége van a meghívottal szemben. Ha nincsen pénze, nincsen betegbiztosítása, ha történik vele valami baj itt léte során, azokért nekem kell anyagi felelősséget vállalnom.

Persze azon is agyaltam, ha tényleg eljön, akkor hová vigyem? Mely vendéglátó helyekre, milyen turisztikai látványosságokat mutassak meg neki? Egyáltalán hogy fogom kezelni ezt az egész hirtelen jött randit? 🙂

Ezerrel pörgött az agyam, a szívem is, aztán visszavettem az őrületből azzal a gondolattal: tényleg eljön hozzám??? Hiszem, ha látom, igaz lesz, ha átölelem és megcsókolom!

Az utazási irodától kapott levél után, másnap, a szokásos levelét vártam, ami meg is érkezett… És a rég várt sejtésem beigazolódott…

Ezt írta: ” Nincs jó hír neked. Mentem fizetni az iroda bérleti díját. Béreltem a hónapban. 35 000 rubelt kellett fizetnem
Már csak 5000 rubel van hátra . Nem tudom, mit tegyek most. Azt hittem, fizetni tudok a dokumentumokért. De nincs több pénzem. A következő fizetés a következő hónapban lesz. “

Előző nap még azt írta, hogy nincs tartozása, és 40 ezer rubelja van az utazásra…

Én erre vissza: oké, majd akkor összegyűjtöd a pénzt, és amikor meglesz, akkor látogatsz meg.

Álszent lennénk, ha most azt írnám, hogy ilyen simán vettem a hírt! A nagy lóf@szt, hát persze, hogy megrökönyödtem… Mert tudod: a rég várt is váratlan, amikor bekövetkezik! A következő napok levelezései arról szóltak részéről, hogy mit lehetne tenni most… Mint egy pingpong meccsen a labda, pattogtak ide -oda az érvek, mindenki mondta a magáét, de én már tudtam, hamarosan vége lesz a románcnak. Írta, hogy próbált kölcsön kérni a családjától, az ismerőseitől, de sikertelenül járt… Nahát, ki gondolta volna…

Sose feledd: az első pofonnál még áldozat vagy, de a másodiknál már cinkos.

Ez az idézet ugyanannyira igaz rám, mint rád, mint bárki másra, azaz mindenkire!

Megelégelve a szarakodást, írtam egy búcsúlevelet. Ahelyett, hogy most magyaráznám, értékelném ezt a kárász életű próbálkozást, és azt, hogy miként éltem meg érzelmileg a pofont, bemásolom ama búcsú írásomat.

Miközben írtam az alábbi sorokat, épp ezt a számot hallgattam. Ha gondolod, hallgasd te is, miközben olvasod.

Nehezen fogtam neki az írásnak…
Ahogy azt ígértem, és megszokhattad tőlem, őszintén fogok reagálni, őszintén fogok vallomást tenni!
A tegnapi leveled után szomorú lettem, összetört egy picit a szívem.
Azért picit, mert mindvégig számítottam erre, az első leveled, a megkeresésed óta erre vártam, hogy elfog jönni a pillanat, ami tegnap délelőtt be is következett.

Csalódott és mérges is vagyok egyben! De ne félj, nem Rád vagyok haragos, hanem magamra!
Nekem nem szabadott volna bele mennem ebbe a játékba, de egyrészt hajtott a kíváncsiság, hogy mit akarsz tőlem, másrészt pedig szerettem volna álmodni… Mert azt mondják itt, nálunk, hogy ” merj nagyot álmodni!”.
És én nagyot mertem álmodni, hogy Te és én kapcsolatba kerülhetünk, holott tudtam, ez csak egy tündérmese… Tudtam, hogy ez nem lehet a valóság, hogy engem válasszon egy ilyen különleges lány, tudtam, de álmodni akartam! Mert ha már álmai sincsenek egy magányos embernek, akkor akár a folyóba is vetheti magát egy hídról.
Én nem fogom magamat sohasem, bárhogy is bánjon el velem a sors, bármekkora sebet is ejtsen a szívében.

Nem egyszer meséltem neked arról az amerikai lányról, aki megszédített fiatalságával, szépségével, hízelgő szavaival, ígéreteivel. Aztán kiderült, csak a pénzem érdekelte, azt szerette volna, nem pedig engem, személyemet, nem a szívemet, nem a lelkemet, nem a testemet.

Annyira akartam hinni, elhinni, bízni abban, hogy Te nem ilyen leszel, hogy Te más leszel velem. De bekövetkezett az, amitől mindig is féltem, amióta megismertelek. Tudtam, éreztem hogy befog következni. De nem akartam tudomást venni róla, még akkor sem, ha ezt egyszer, pár hónappal ezelőtt már ugyanígy eljátszották velem, szinte szóról szóra, ugyan ezzel a sémával.

De nem haragszom egyikőtökre sem! Hiszen egyikőtök sem tartott pisztolyt a fejemhez, hogy beszélgessek veletek, hogy szerelmes legyek, és higgyek abban, amiben egy okos férfi nem hinne. Én nem vagyok okos férfi, mert sokszor inkább a szívemre hallgatok, mint az eszemre. Ezért is csalódtam sokat az életben, ezért is tudtak sokszor becsapni, játszani az érzéseimmel, a bizalmammal.

Hogy Ti, miért csináljátok azt, amit csináltok a férfiakkal, nem tudom…Nyilván az ingyen kapott, szerzett pénzért, haszonért. Ezt a részét megértem! De mellette sok jóhiszemű, rendes embernek gázoltok bele a szívébe, lelkébe, olyanoknak, akik aztán tényleg nem érdemelnék meg!
De tudod, a sors mindig visszavág, mert előbb, vagy utóbb mindenki visszakapja azt, amit adott másnak…
Szerencsére nem nekem kell majd egyszer elszámolnom a lelkiismeretemmel.

Köszönök Neked mindent!
Általad, a szavaiddal, a fotóiddal egy csodálatos álomutazásban vehettem részt, sokszor a mennyországban , az Édenbe éreztem magamat. Tudtam újra mosolyogni, szerelmesnek és boldognak lenni.
Választottam a vakságot a realitás helyett, mert imádtam szárnyalni a fellegekben!
És bár mindig is tisztában voltam azzal, hogy mire fog kimenni a játék, hogy mi lesz a vége, nincs, -nem is lesz harag a szívemben!

Azt írtad a mostani képeid mellé: ” lássam, tudjam, hogy mit veszíthetek… ” 🙂 Igen, ebben igazad van! 🙂
De elárulom Neked: sosem hittem abban, hogy Te az enyém lehetsz! Bár vannak csodák, vannak csodás romantikus példák, hogy másoknak sikerült, hát most nekem nem jött össze!

Persze hogy fáj, és bánkódom, hogy nem sikerült, de fel voltam készülve a kudarcra, csak ez vigasztal….

Legyen szép az életed,legyen boldog és tisztességes! Legyél jó ember, mert akkor jó embereket fogsz magadhoz vonzani. Ne legyél rossz, pláne azokkal ne, akik szeretnek Téged, mert ha rossz leszel, akkor rossz emberek karmai köré kerülhetsz.
Tudod, ez a Titok, a Vonzás törvénye…


Most már leállíthatod a dalt! 🙂

Álmodj, még ha olykor áldozattá is válsz!

Erre az írásomra, búcsú soraimra nem reagált egy betűvel sem… Ennyit kérdezett csupán:

” Meg akarom kezdeni veled az utamat.
de az ön segítsége nélkül nem fogok megbirkózni
Kérem, adja meg konkrét választ. mivel ma 2 lehetőség van. Vagy segítesz nekem, elkezdek dokumentumokat készíteni, és találkozunk, vagy adj nyaralást, mert most nincs pénzem. “

Erre a válaszom egy határozott “nem adok pénzt” volt…

Erre már nem is válaszolt… Ahogy előbukkant a nagy semmiből, úgy tűnt el ugyanoda.

” Egyetlen út van. A boldogság, a kiteljesedés, az, hogy rád találnak azok a pillanatok, amik kiszíneznek mindent, olyanra, ami a célodhoz visz. Előre, tovább, egészen addig, amíg el nem jutsz a helyedre, oda, ahova születtél.

Persze rögtön nem kaptad meg, rögtön nem raktak oda, de az élet mindig adta a jeleket, te meg hallgattál rá. Ha volt eszed. Megteheted, hogy elhessegeted az érzéseidet, és úgy teszel, mintha nem is lennének, de semmi értelme. Egy ronccsá válnál, olyanná, aki nem mer elég mélyre hatolni magában, aki nem mer elég nagyot álmodni, aki nem mer a helyére kerülni. Pedig csak ennyi dolgunk van.

Indulj el, menj előre, találd meg a helyed, mert hidd el, mindenkinek megvan a maga helye. Mindenki okkal jött, de nem elég rájönni az okra. Rá kell szolgálni, hogy abban is élhess, ami a tiéd. “

Oravecz Nóra

Hogy ne legyél áldozat…

Hagyd a francba, ahogy én is tenni fogom ezentúl a külföldi csajokkal való kapcsolatfelvételt! Pozitív példák ide, -oda, hagyd rá… Ne legyél lelki zsákmánya senkinek se, ne adj rá okot, hogy újabb darabot szakítsanak ki a szívedből! Ennek a kockázata még egy honfitársaddal szemben is elég nagy, nemhogy egy idegen országbelivel. Hiszen egy messziről jött ember azt mond, amit csak akar…

Ha azt gondolod, hogy ilyen csendben, halkan lett vége a nagy szerelemnek, akkor nagyot tévedsz! 🙂

Elkövettem egy hibát még az ismerkedésünk elején. Írtam neki anno, hogy sok mindennel foglalkozom, többek között blog-írással is, és felfedtem előtte a honlapom nevét, elérhetőségét.

Miután elutasítottam pénzkérési szándékát, eltűnt mint szürke szamár a ködben, el sem köszönt. Úgy tűnik csak magamnak írtam ama búcsúlevelemet… 🙂 Na mindegy, viszont úgy gondoltam, hogy mindenki okulására leírom a sztorimat, hogy ne legyél te is préda! Mit ad Isten, hát ez a kedves orosz lány is olvasom lett, és szembesült önön magával, amitől nagyon begőzölt! Emiatt átkellet szerkesztenem az előző két írásomat… Minden voltam már a szemében, csak már nem édi-bébi, kiválasztott, Isten által küldött nagy szerelme nem! 🙂 Látod, mégiscsak sikerült bepillantást nyernem egy picit a valódi énjébe, érzéseibe, még ha azok kevésbé voltak pozitívak.

Tudod mi a legdurvább??? Nem elég, hogy hülyét csinálsz magadból, zsákmányává válsz egy hazug nőnek, a végén még ő osztja az okosságot, és beszól!

Miután kiakadt a róla szóló írásomon, rendőrséggel és bírósággal fenyegetőzött, és a következőket írta ezidáig utolsó levelében:

” Töröld az írást! Undorító vagy! Legyél igazi ember, ne pedig egy rongy! Gyenge vagy, ezért vagy egyedül, mert nem minden nő tolerál engem, úgy mint ő… “

Sok ember mást, másokat hibáztat a kudarcaiért, a sanyarú sorsáért, a boldogtalanságáért, hogy minduntalan martalékká válik az életnek…

Egyet megtanultam az elmúlt két és fél évben: minden, ami történik veled, legyen az jó, vagy rossz, azt te magad vonzod magadhoz! Senki nem felelős semmiért, csakis te, hogy miként gondolkozol, cselekszel, döntesz! Nem hibáztatni senkit sem, hanem felelősséget kell vállalni tetteinkért! Kibaszott nehéz elsajátítani ezt az irányelvet, így élni, miközben állandóan jönnek a megpróbáltatások, az erőpróbák. Próbálom magam erősíteni, edzeni, ellenállóbbnak lenni, de valahogy, valamiért továbbra is csak a szennyt vonzom magamhoz…

Azóta egy újabb amerikai lány írt rám a napokban ismerkedési célból, kísértetiesen mint az előző két nőszemély. Ahogy elolvastam a Badoo-s írását, töröltem és tiltottam is egyből!

Ahogy más rokonlelkű sorstársam, én is falakat építek… De olykor bontok is, hogy adjak esélyt arra, hogy a résen valaki átnyújtsa a kezét… De sokan csak a markukat nyújtják. És a bizalom áldozatává válok, válunk. Igen, a sikert nem adja könnyen a sors, az élet. Nem egyszerű felépíteni magadat romjaidból, hogy mosolyogva, bizalommal fordulj a világ és embertársaid felé, de csak ez az egyetlen út afelé, hogy újra önmagad legyél! Olyanná válni, olyan emberré, akit magad is szeretsz, ha bele nézel a tükörbe!

Köszönöm, hogy végig olvastál!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 hozzászólás “Néhány ember inspirál minket, hogy merjünk álmodni.”