"Soha többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon."
"Soha többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon."

Mi az hogy megbocsájtás, újrakezdés? Hát a szerelem ereje!

 

Még ha egyedül is maradtál, keresd az újrakezdés lehetőségét!

Az alábbi idézet mintha csak az én lelkivilágomat tükrözné, hogy miként éld túl, a túlélhetetlennek tűnőt, és kezd újra hittel, erővel…

” Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még “nem ő”. Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (…) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn “szerettek”, fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.”
/Müller Péter/

Szóval eme csodás gondolatmenet után nem is bírtam a bőrömben maradni, úgy éreztem, ki kell mondanom, helyesebben írnom magamból a felszínre törő emlékeket, érzéseket!

Ekkor született meg ama gondolatom, hogy verssel, mi több, párbeszéd formájú, avagy dialógusként írom meg első “művemet” a szerelemről, szakításról.

A srác szavai:

” Szerencse, hogy Rád találtam!
Akkor mikor nem is vártam!
Néztük egymást csendben,

Boldogan, kéz a kézben!
Megkérdeztem Tőled félve: És Te mit érzel?
Válaszul Te puszit adtál, és megöleltél….


Mosolyogva tovább mentünk,
Abba hagyni nem volt kedvünk!
Most pedig pár év után,
Nem akarlak elveszíteni már,
Hiszen megszerettelek már nagyon,
El nem mehetsz… nem hagyhatom… !! “

A lány reakciója:

” Ember! Még mindig nem tudsz beletörődni abba, hogy egyedül maradtál?

Simogatásban, csókban, ölelésben már nem számíthatsz rám!

Az irántad érzett szerelmem elszállt, mint pillangó, akit elengedtél, mert nem vigyáztál rá.

Zárójelbe tettem, áthúztam,
végül kiradíroztam a neved.

Sírj, de már ne értem, várj, de már ne én reám!

Engedj el, felejts el, nem szeretlek már! “

Miközben írtam ki magamból a sorokat, alkotói vágyam tovább szárnyalt  más dimenziók felé. Először mint hangjáték ötlött fel, aztán hamarosan képi-videó hatással is szerettem volna kiegészíteni alkotásomat.

Már akkor megfogalmazódott bennem a történet folytatásának áhítata…

NA DE MOST JUT ESZEMBE!!!

Hát nem is adtam címet hozzá!!!

🙁

És így került ki a nyilvánosság elé, a Soundcloudra, és a YouTube-ra is….

Bár nem akartam, de így lett azon versek egyike, amely cím-telenül jött a világra, és maradt is úgy, apátlanul-anyátlanul..

Na de visszatérve a mű folytatására!

Tudatosan készültem arra, hogy történet így nem fejeződhet be, legalább is az én romantikus beállítottságom ezt nem engedte…

Hogy mi lesz a folytatás, azt a következő írásomból kiderül!

Látogass vissza…

Talán a lány egy új szerelem miatt lépett ki, talán csak független akart lenni, talán maga sem tudta mit-miért tett… A fiú pedig maradt egyedül, megválaszolatlanul a kérdéseivel, és elmenekülve a világ elöl nyaldossa a sebeit…

De én reményt szerettem volna adni mindkettőjüknek, mert a bocsánatkérés és a megbocsájtás annyira nemes gesztus, hogy akik ezzel a mára elfeledett gesztussal élnek, azok igenis megérdemelnek egy esélyt.

Olykor másoknak, másokkal szemben könnyebb a bűnbocsánat, mint magunkkal szemben…és talán magunknak is könnyebb, ha mellettünk van az, aki ellen vétettünk…

De én azt is megértem, ha valaki ezt mondja erre: ha még egyszer valaki azt meri mondani, hogy sajnálom, esküszöm, orrba vágom. Mert az, hogy sajnálja, semmin nem változtat!

Annyit ér legfeljebb, hogy újra ráébredek: ez már megmásíthatatlan…ez már újrakezdhetetlen…

Nem vagyunk egyformák, és nem egyformák az érzelmi beállítottságunk, és ez nem felvett szokás, hanem vele született “rendellenesség” azoknál, mint nálam is, akik az átlagnál érzékenyebbek, és nem egyszerűen igazodnak ki az érzelmek hálójából, belekavarodnak folyton-folyvást, és élik le életüket hol a mennyben, hol pedig a pokolban….

Sokan vagyunk így, vagyunk mi sorstársak páran, kimondottan-kimondatlanul, prédikálva, avagy magunkba rejtve, őrizvén a titkunkat, hogy igen, olykor nagyon tud fájni az élet.

Előző írásom végén sejtelmesen írtam pár mondatban arról, hogy miért érdemes olvasómnak  lenned, és ha bajban vagy, akkor segíthetek, és Te is nekem..

Na de hogyan is, mit jelent ez konkrétan?

Azt most árulom el!

Miután múltkori jegyzetemet közzétettem, a facebook-oldalamhoz kapcsolódva létrehoztam egy zárt csoportot, mely elsősorban a szegedieket, és környékbelieket célozza meg, ettől függetlenül nyilvánossá tettem eme bejegyzést, hátha így több érdekelthez elfog jutni….az ország más részeiből is.
Azokat hívnám meg, akik akár önhibájuk miatt- akár önhibájukon kívül, de egyedül maradtak, társtalanul, magányban éldegélnek.
Amikor elkezdtem blogot írni, tettem egy kijelenést, miszerint szeretném viszonozni mindazt a jót, amit kaptam, amikor a padlón voltam.
Szándékom ezzel a klubbal nem más, minthogy összehozzam azokat, akik hasonlóképpen élik mindennapjaikat szeretetlenségben, csalódottságban, remény-vesztve, és érzéseiket, örömeiket- bánataikat nem tudják, vagy nem merik megosztani másokkal.
Magamból kiindulva tudom jól, milyen lélekkeserítő állapot ez! Tapasztalatból tudom, hogy a társkereső oldalak szart sem érnek, úgy általában véve…

Jelenleg ketten vagyunk…Minden kezdet nehéz, sosem könnyű a nulláról elindulni…

Kedves Olvasóm! Ha Te is sorstársam vagy, szívesen látlak a csoportban, ahol még személyesebben tudunk beszélgetni a minket érintő gondokról, és persze örömeinkről is… 🙂

És ne feledd, a fiú és a lány története napokon belül eléd tárul…Természetesen hanganyag is készülni fog mellé, újított dramaturg szerint…
Köszönöm figyelmedet!

Ha tetszett az írás, tudod… jól esik ha tetszésedet kinyilvánítod, ne adj isten, mások figyelmébe is ajánlod….

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük