"Soha többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon."
"Soha többé nem engedem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon."

Gondolatok cicapanzióról vs szitterkedésről, bizalomról, jóhiszeműségről.

Mostani írásom apropója egy telefonhívás, amely a minap zajlott le, és a bizalomról szólt, elsősorban.

Az történt, hogy felhívott egy hölgy a cica-szitterkedésem kapcsán, infókat kérni. Elmondtam, hogy miről van szó pontosan, ő meg azt, hogy úgy gondolta, cica-panziós vagyok, mert ő az utazásai során oda szokta vinni a cicáját. Én erre viszont, hogy vannak akik nem szeretik állatpanzióba vinni a kedvenceiket, pl az egymástól elkapható fertőzések miatt, hogy összekapnak, véresre marják egymást, stb., ilyen véleményeket is olvastam különböző fórumokon. Arról nem is beszélve, hogy érthető okok miatt nagyon szigorú előírások, oltások-oltási bizonyítványok szükséges ahhoz, hogy kedvenceiket befogadják.Végezetül pedig minden cicusra másként hat az idegen környezet, az idegen cicák társasága, még ha azok jól elszeparált “lakokban” várják, hogy jöjjenek érte szeretteik.

Egy budapesti cica-panzió belső képe

Bevallom, ha egy cicám lenne, én is kipróbálnám ezt a szolgáltatást, bár a személyes véleményem az, hogy nyugodtabban hagynám magára a megszokott környezetében, ahol ismer mindent, biztonságban érezheti magát a saját miliőjében. Ettől függetlenül adnék egy esélyt én is ennek a lehetőségnek, de mivel 6 cicám van, ez teljesen kizárt, pláne Tigris cicám esetében, aki végre-valahára megszokta az új környezetét, lakhelyét. Na őt tuti nem tenném be sehová, legyen az csili-vili környezet! Biztos, hogy újra depresszióba esne…

A hölgy viszont úgy vélekedett,ő meg nem engedne-enged be akárkit a lakásába, pláne egy vadidegent nem,és udvariasan azt mondta, hogy nem lesz egyszerű elnyernem az emberek, a leendő ügyfeleim bizalmát.

Aztán illedelmesen elköszöntünk egymástól… Én pedig tovább agyaltam, gondolkodóba estem, és végtére teljesen megértettem az ő álláspontját! Hiszen jó magam is bizalmatlan vagyok-lennék egy teljesen ismeretlen emberrel szemben! Ugyanis nem annyira szív- és lélekmelegítő gondolat az, hogy távollétem alatt “valaki”jár-kell a magánszférám kellős közepén, a félve őrzött személyes tárgyaim, netán értékesebb ingóságaim közepette.

Gondolkozom…
  1. Na de akkor mi a megoldás?
  2. Miként lehet megszerezni, elnyerni?
  3. Mit tudok tenni ennek érdekében?
  4. Hogyan tudnám kiérdemelni például a Te jóhiszeműségedet?

Amikor én ezt a szolgáltatást kiötlöttem a Dél-Alföldi régióba, tisztában voltam azzal, hogy hosszú és kemény menet lesz, ezért ideje-korán neki álltam úgymond terjeszteni az “ismertségemet”, a jó hírem “ajánlását”…

Több internetes platformon kezdtem el megjelenni, abban bízván, hogy amire célomig eljutok, addigra az emberek, ha beütik a google-ba, azt, hogy “vajesz“, akkor minél több információt megtudjanak rólam.

 

Azok, akik mostanra hátat fordítottak, egykori barátok, haverok, volt munkatársak, tévedésbe estek megnyilvánulásaim miatt…

Ugyanis nem merő szórakozásból “mutogattam” magamat, illetve teszem azt a mai napig is, nem öncélú egoizmusomat akarom ezek által kielégíteni, hanem hogy kiépítsek egyfajta megismertetési-stratégiát, egy bizalmi légkört, hogy valós személy vagyok, a magamra jellemző minden vonásaimmal. Mert lehet, hogy olykor ostobaságokat művelek pl a youtube-on, de az is én vagyok, és az is, aki egy verset szaval, vagy reklámfilmet készít egy barátnak, vagy ír szerelemről, bukásról… Ezek lehetnek jó, avagy unalmas dolgaim mások szemében,  de a lényegen és a hitelességen mit sem változtat:

az életem nyitott könyv, a tevékenységeim nyilvánosak, ezek alapján ítélhet meg mindenki a saját értékrendje szerint, és döntse el, hogy adott esetben megbíz e engem valamely szolgáltatásommal kapcsolatosan,vagy sem!

Lehetséges, ha egy fiatal, húszon éves csinos lány lennék, nem pedig egy 50 éves férfi, könnyebb dolgom lenne…Lehet, nem egy férfias tevékenység az, amit folytatok, persze a közmegítélés engem soha nem zavart, a trollok pedig úgyis beszólnak, tökmindegy mint tesz, művel az ember! Nekem marad a bizonyítás, és a legtutibb recept: a szájról-szájra terjedő pozitív véleményezés, ajánlás, hogy ez a fickó jó fej, megbízható, bátran hívhatod cicára vigyázni, engedheted be a lakásodba, mert nem rabolja ki, lopja szanaszét a holmijaidat…

Vannak persze a bizalomnak, a jó hírnév terjesztésének más eszközei is, mint például a hivatalos, vagy ha úgy tetszik az üzleti facebook-oldalakon lévő, az elégedettség jelzésére szolgáló “csillagokra” való kattintás, és hozzájuk illeszthető komment.

Persze, mint sok minden, ez is két élű fegyver, oda-és vissza felé is elsülhet, nem beszélve a rosszindulatú személyek beírásáról, a konkurencia által gerjesztett negatív véleményezés, stb.

Ha engem kérdezel, hogy vajon én milyen kritériumok alapján bíznék meg arra a feladatkörre személyt, hogy vigyázzon kis kedvenceimre, a saját otthonomban, kulcsot adva neki az életem egy részéhez, akkor a következőket tudom erre válaszolni.

Először is a barátaimat, ismerőseimet kérdezném meg, hogy tudnak e ajánlani az ő ismeretségi köreikből valakit, aki megbízható erre a szolgáltatásra. Nos, erre a válasz, igen, vagy nem lehet…Még ha igennel is felel, az egy dolog, hogy ő ismeri, és bátran ajánlja, én ettől függetlenül csak utána néznék a lehetőségek alapján, és melyek ezek a lehetőségek? Hát az internet!

Manapság ha valakiről, valamit szeretnél megtudni, egyszerűen beütöd a nevét a keresőbe! Én is ezt tenném… Mert csak furdalna a kíváncsiság, hogy mégis kiféle-miféle ez az ember, van e valami infó róla a neten, hogy néz ki, mit csinál, milyen hírek, képek, események vannak esetleg feltöltve személyéről. Aztán az ott talált információk alapján eltudnám dönteni, megbízom e benne, vagy sem. Bevallom, egy helyi reklámújságban megjelenő apróhirdetés szövege engem nem elégít ki:

“XY vagyok, ( vagy még be sem mutatkozik ) cicafelügyelettel foglalkozom, bízza rám kis kedvencét a saját otthonában! Érd.: és egy telefonszám”

Ennyi…

Na, ez nekem baromira kevés ahhoz is, hogy felhívjam… Inkább maradok otthon, nem utazom el, volt erre nem egyszer már példa a múltban, elhalasztottam addig, amíg nem sikerült valakit szereznem. Viszont ha köthető ehhez a személyhez valami szemmel látható plusz adat, ismertető “anyag”, akkor könnyebb lehet a döntés.

Én ezen dolgozom immár negyedik hónapja, hogy személyemet illetően kialakítsak valamiféle lojalitást a majdani szolgáltatásaimat igénybe vevő kuncsaftokkal szemben, hogy olyan képet mutassak magamról, amely kép bizalmat ébreszthet velem,  egy idegennel szemben.

Eme tevékenységemet, mint háztartási alkalmazott végzem, hiszen a cicák felügyelete mellett, mint arra volt már példa friss pályafutásom ideje alatt is, a ház vezetésével is megbíztak, pl a kert-udvar rendbetételével, virágok locsolásával, szemetesedény kihelyezése, stb.

És itt jön a lényeg :  van arra lehetőség, hogy akik bizalmatlanul tekintenek a kiszemelt szolgáltatást nyújtó személyre, “bevédjék” magukat úgymond, hivatalossá téve a náluk tevékenykedő egyént, és nevesítve névvel, személyes okmányaival, adószámával nyomot hagyva maga után regisztrálva a NAV-nál. Ennek a díja 1000 Ft /hó, amit a szolgáltatást kérő természetes magánszemélynek kell bejelentenie és befizetnie.

Pontos részleteket  erre a linkre kattintva kaphatsz!

Befejezésként pedig egy újabb link, hogy mi is az a bizalom!

Én ehhez, ezekhez tartom magam, és a fentiek alapján ajánlom szolgáltatásaimat Részedre!

Köszönöm, hogy végig olvastál, köszönöm a figyelmedet!

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.