Ez az írás, “Amit kaptam az elmúlt 4 hónapban“– jegyzetemre válaszul, amit viszont veszítettem!
Kezdem mindjárt a legfontosabbal, kendőzetlenül: pénzt, avagy fizetést-bevételt! Ugyanis nem dolgoztam sehol, teljes beledobással koncentráltam terveim megvalósítására!
Az a helyzet, hogy én ezt tudatosan belekalkuláltam, bevállaltam, cserébe viszont lemondtam jó pár előzetes tervemről, elképzelésemről, vágyamról. Eleve olyan helyen választottam otthont, ahol az ingatlan árak alacsonyabbak, és olyan házat, amelynél jóval színvonalasabbakat láttam ingatlan-keresésem során egy évvel ezelőtt. De ennél döntöttem, mert egyrészt első látásra megfogott valami különleges érzés úgy összességében. Másrészt azért, mert így maradt annyi pénzem, hogy pár hónapig, ha nem dolgozom, és a terveimre koncentrálok, akkor nem kerülhetek anyagi gondokba!
Amikor az ide költözésemet terveztem, teljesen más elképzeléseim voltak még a jövőmet illetően. Arra gondoltam, hogy a szakmában dolgozom tovább, a munka-autóm mellé egy számomra álomautót vásárolok. Magában a lakásban is változásokat szerettem volna, pl olyan ingóságokat vásárolni, amikre már rég vágyakoztam.
Nos, ezekről lemondtam, elveszítettem pár álmomat egyelőre annak érdekében, hogy saját utamat járhassam, szabadon, függetlenül, alkotva…
Villoghattam volna egy menőbb kocsival, egy bazi nagy átmérőjű tv-vel, csili-vili fürdőszobával, és posztolhattam volna a fészen, mennyire menő lettem- vagyok immár…
Rövid mérlegelés után én úgy döntöttem, inkább megpróbálok valamit kezdeni a valós életemmel. Olyan tevékenységekkel foglalkozni, amelyek örömet és elégedettséget szereznek, és nem utolsó sorban meg is tudok élni belőlük.
Bevallom őszintén, ez nem jött össze! Megpróbáltam, de nem sikerült eddig ezt a szándékomat megvalósítani. Amit tanultam az interneten, böngésztem ötletek után, és keresgéltem olyan tevékenységeket, amelyek itt a Dél-Alföldi régióban, Szegeden nincsenek, hiábavalónak bizonyultak.
Mert egy nagyon fontos igazságot, következtetést kifelejtettem ötletezéseim során: hogy ami Budapesten, és a nyugati régióban megy, és igény van rá, és több konkurens szolgáltató is elfér egymás mellett, az korántsem biztos, hogy itt, Szegeden is életképes…
Ez bizony még mindig Kelet-Magyarország, más szokásokkal, más mentalitással, emberekkel. Sem a cica-szitter, sem pedig a dédi-szitter szolgáltatás-ajánlatom nem mozdított meg köveket! 😀 Pedig úgy hidd el, ahogy most leírom, nincs is konkurenciája ezeknek a tevékenységeknek Szegeden! Utána nézhetsz, ha nem hiszed! 😉 Én is utána néztem előzetesen, ezért mertem belevágni! De egyelőre annyi sikerrel járok, mint terrorista a vaktölténnyel!
Persze, lehet, hogy az is a sikertelenség oka, hogy egy 50 éves pasi ajánlja eme szolgáltatásait, és kurvára nem bíznak meg bennem, vesznek komolyan…
Teszem fel, ha egy 20 éves, bombázó csaj lennék, édesen, gyermekiesen, ártatlan bájvigyorral az arcomon, többen hívnának cicájukat vigyázni, stb, stb… De nem az vagyok, hát nem is nagyon hívnak…
Időt is veszítettem! Az elhúzódó tél, a még márciusban is havas időjárás miatt később tudtam neki állni az állatkáim szálláshelyének szolgáló épület rendbetételének. Emiatt 1 hónapot csúsztam.
Ráadásul tudatlan voltam, és félszeg, és nem egyszerre rendeltem meg a tyúkjaimat, tartottam attól, hogy miként bánok el 50 pipivel, ezért csak a felét kértem elsőre. Azt meg nem vettem alapul, hogy csak egy hónap múlva jön a következő csapat…azt gondoltam, minden héten jönnek a tyúkosok…Hiba volt tőlem! Mint ahogy az is, hogy nem tudtam, hogy ezek a jószágok éppen tavasszal vedlenek, cserélnek tollat, és addig kevesebbet is tojnak… 🙂
Ezekre a tudatlanságokra mondják azt, hogy tanulópénz!
És ha ez mind nem elég, akkor a fürj-rendelést is elcseszerintettem! Azzal meg úgy voltam, gondoltam, hogy az olyan, mint a pipik esetében, hogy csak egy telo, és már hozzák, vagy hozhatom is! Hát a nagy fenéket! 😀 Azokat először ki kell keltetni, ha csak nem akarok kockáztatni olyan egyedekkel, amelyekről nem lehet megállapítani, hogy mennyi idősek… Mert tojhatnak akár másfél évig még, de meglehet, csak fél évig… Ezért szerettem volna a biztosra menni, fiatalokat szerezni… Csak épp annak nem néztem utána, ha mondjuk én március-április felé szeretnék fürjeket, akkor azt már januárban meg kell rendelnem a keltetőtől…
Újbóli tudatlanság, figyelmetlenség=több hónapos csúszás a fürj-projektemben!
Elárulom: teljesen más volt a tervem a tyúkokkal és fürjekkel, és a tojásaikkal, totálisan más projektet álmodtam meg, de a tapasztalatlanságom a gyakorlatban meghiúsította terveimet!
Ezekből a hibákból tanultam, tanulok, tanulni fogok! 😉
Mit is veszítettem még??? Hát sok, nagyon sok egykori kollégát, havert, akik bolondnak néztek, mert kitörni akartam abból, amiben addig éltem, léteztem, kínlódtam!
Na, ők azok, akik ha olvasnák, mert nem hinném hogy olvasnak, követik mindennapjaimat, akkor egyből rávágnák: én megmondtam, nem lesz ebből semmi, belefog bukni! Nem érdekel mit mondanak, mi a véleményük, hogy igazuk lett, vagy sem! Én minden esetre folytatom, amiben van életképesség, és nem adom fel januári vágyamat, elkötelezettségemet a változás-változtatás irányába.
Végezetül: nem fogok kamuskodni most sem, sokszor veszítettem el türelmemet, hitemet, odaadásomat a ténykedéseimmel kapcsolatosan!
Amikor teltek a hetek, hónapok, jött a tavasz, és lejárt a magamnak adott idő, és a pénz is csak ment, de nem jött, akkor nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy feladom! Aztán a tojás-csere program hatása, és annak köszönhetően, jó pár kedves ember ismeretsége, és azok biztatása erőt adott a folytatáshoz. Legalább ez bejött, ennek volt értelme, ez adott sikerélményt, bár biztos megélhetést ez sem! 😀
Vagyis azt kell folytatnom, ami megy, amire van igény, amiben eredményt tudtam elérni, amikre meg nincs igény, hagyni a francba! Most, hogy végre elhozhattam a fürjeket, és pár hét múlva elkezdenek tojni is, erre kell minden erőmmel, tehetségemmel koncentrálni. Amúgy a csere-kampány is vegyes érzelmekkel teli akció volt, aminek kiértékelése megérne egy blog-jegyzetet…
És ha már blogírás… Hát, nagy szívfájdalmam, hogy nagyon háttérbe szorult, szorítottam, és félő, hogy jó pár embernek csalódást okoztam, akik szerették olvasni aktuális gondolatimat.
Bízom abban, hogy azért nem veszítettem el őket, Titeket, Téged!
Pedig annyi mindent írhatnék, volna is kedvem hozzá, de sem időm, sem energiám nincs hozzá… Összedobni meg valami igénytelen, semmit mondó jegyzetet meg nem akarok, csakhogy hozzam a statisztikát…és képbe legyek Nálad…
Nos, végére értem az “elveszített” dolgaim listájában, úgy-ahogy…
Következő írásom, amely szándékom szerint egy rövidebb, de annál fontosabb részletet ránt le a jelenemről, pár nap múlva nyilvánosságra kerül! Ebben a jegyzetben elárulom, hogy milyen változás történt 2 hete az életemben, a mindennapjaimban, és ez a változás miként hat rám…
Gyere vissza, és olvasd el, figyeld valamelyik fész-oldalamat, amin keresztül értesítelek az elkészültéről! 🙂
Köszi, hogy elolvastál, minden jót kívánok, és ne feledd: győzni fogunk!
