Ha valamiről van véleményem, tapasztalatom, akkor az bizony nem más, mint a társkeresés-hajkurászás a társkereső oldalakon!

Lassan másfél éve annak, hogy regisztráltam ezekre az oldalakra… Igen, többes számban!

Mielőtt meg nem történt volna a magánéletemben az a bizonyos nem várt fordulat, csak hallomásból ismertem ezeket a platformokat, és magától érthetően nem is érdekeltek!

Hadd tegyek pár másodpercnyi kitérőt, a mondanivalóm folytatása előtt…

Akik személyesen is ismernek, tudják mire utalok olykor-olykor, az írásaimban… De ők sem tudják, tudhatják, hogy milyen érzések kavarognak bennem azóta is, a mai napig is, egy feldolgozatlan világégés számomra az, ami azóta is mardossa szívemet, lelkemet, idegeimet…Ezekről az érzésekről azóta sem beszéltem-beszélek senkivel, ez olyasmi tabu-téma számomra…

Emiatt írásban, vagy videón keresztül szoktam utalást tenni arra, hogy még mindig bajban vagyok. Ha ezt nem kürtölném világgá rejtjelezve, akkor abba én bele is betegnék, ha magamba zárva, fojtva kellene tartanom .

Szóval, amikor faképnél lettem hagyva, ki lettem dobva mint egykoron egy imádott házi kedvenc, mert már útban volt, fájdalmamban, ijedtségemben új társra vágytam. Mint fuldokló a vízben, úgy kapaszkodtam a társkereső oldalakra!

Azt sem tudtam ki vagyok, hol vagyok, minek is vagyok eme világon, így elkeseredésemben azonnal szerettem volna pótolni azt az űrt, amibe kerültem!

Hogy érezzem azt, hogy számítok valakinek, hogy fontos lehetek még valaki számára, hogy szerethető vagyok e még egyáltalán… Összezavarodott-tört voltam,nem beszámítható, úgy általában alkalmatlan az életre. Hoztam hirtelen felindulásból megannyi döntést, amelyekből jutott jócskán a rosszabbakból is.

Ide sorolom azt is, hogy kb. 12 társkereső oldalra regisztráltam, ahhoz képest, hogy pár nappal azelőttig azt sem tudtam mik ezek, nagy változás volt ez a javából!

Aztán jött a feketeleves… Tulajdonképpen semmit sem érnek, ha nem szánsz rá lóvét! Mert ezeknek az oldalaknak a zöme, mondjuk úgy 95%-a semmit nem ad-nyújt, ha nem fizetsz!

Tehát megnézheted a csajokat, már amelyik oldal engedi, mert van olyan is, amely annyira pici képeket enged sasolni, hogy abból az ég világon semmit nem szűrsz le, talán abban sem vagy biztos, hogy az fiú, vagy lány e…

Persze az ember próbálkozik azért, kattintás a képre, de már jön is az üzenet, hogy a nagyításért fizess elő…Például 3-4 ezer forintot havonta.. Szóval sem fotót nem látsz ingyenesen, sem hogy kinek tetszel, sem írni, sem fogadni nem tudsz üzenetet senkinek-senkitől! Ezek az oldalak a legkamubbak!

Előre lépés, ha valamelyiken már láthatod álmaid nőjét, oszt ennyi! 😀 További funkciók csengetősek, azaz ezekre sem mész sokra, ha nem fizetsz.

Ilyen oldalak az általam kipróbáltak közül 14-ből 11!

Maradt 3 társkereső oldal, amelyek viszont az előzőekhez képest jóval több funkciót enged a társkeresőknek anélkül, hogy vagyonok költenének el a nagy semmire!

Ezeken már látsz mindenkit, tetszésedet fejezheted ki a másikkal szemben, írhatsz is neki, persze akkor, ha kölcsönös a like-egymással szemben! Azt persze ezeken az oldalakon sem tudhatod, hogy adott esetben ki adott rád like-ot, azaz kinek jössz be, avagy ki jelölt kedvencének! Ezt ingyenesen az úgynevezett “igen-nem játékban” tudhatnád meg, feltéve, ha neked is bejön az illető, illetve a keresési szempontjaidnak megfelelnek…

Na, egyszer csak addig cseszte a csőrömet, hogy vajon kiknek nyertem el a szimpátiájukat, hogy előfizettem egy hónapra! 😀

Kár volt… :p Csak az amúgy is alacsony szinten lévő egomat tépáztam meg azzal, hogy fizetés ellenében láthattam hódolóimat! Hogy nagyon finoman fogalmazzak: nem tetszettek a csajok, nők, hölgyek! 😀 Kendőzetlenül pedig: szörnyen rusnyák, és öregek  is voltak, még az életkoruk alapján is!

Mondtam is a fiaimnak: ez azért nagyon gáz, elkeserítő, hogy csak ilyen nőknek jövök be…

De ők legalább valós profilképpel rendelkeznek, legalább is remélhetőleg, mert ha még ezek a fotók is cizelláltak… :O

Egy dolog, a tárkereső oldalak csábító hirdetései, kamu ígéretekkel, reményt vesztett embereket behálózva,  miközben egyértelműen üzleti érdekeiket részesítik előnyben. 

Miért is lenne ez meglepő manapság, ez a része igazából nem is érdekel, hiszen ők is pénzből élnek…

A tagok, és természetesen ide értem a férfiakat is, azok, akik gyalázatosak, az oldalaknál is kamubbak, szégyenletes csapat kevés kivételtől eltekintve! Nyilván én most a pasi szempontjából írom azt, amit írok, a csajokról, a 2.részben visszatérek a csajok valós kritikájára is!

Ha a facebookra feltöltött, csili-vili, a valósághoz semmi köze-képekre gondolok, amelyeket egyesek magukról kreálnak, és tesznek fel nyilvánosan profilképként, azzal nem is törődve, hogy közeli ismerőseik is csak lesnek, mint a vett malac, mert tisztában vannak a valósággal: “baszki, ez nem normális, hiszen nem is így néz ki!” -Láttam tegnap az utcán, együtt dolgozom vele, de akkor meg úgy néz ki mint egy “átlagos” ember, ráncokkal, smink nélkül, mosolytalan arccal, szürkén…-

Ugyan ez megy “társkeresősöknél”is!!

Magam is bele estem ebbe a varázslatba, amikor is azért egy-kettő csajjal találkoztam…Én nem értem ezeket az embereket! Hát nem gondolják, hogy úgy is kiderül az igazság, a valóság? Nem értem, hogy miben vannak, amikor fiatalabb korú képeiket töltik fel, aztán a találkozáskor meg sokkolják a gyanútlan reménykedőt…

Persze aztán tanultam belőle, és máskor egy találka előtti nap a gyanú árnyékában, óvatosan, finoman kértem tőle egy szelfit…És gyanúm beigazolódott, de mert én úriember vagyok, így is elmentem a randira, amit viszont a lehető legrövidebbre zártam, ugyancsak kamu-dumával…Mert ugye a kölcsön visszajár, mindenki azt kapja vissza, amit nyújt a másiknak…

És vannak a kretének, a számítók, az én felfogásom szerint totálisan érthetetlen egyének! Olyanok, mint akikkel bár egyezünk a kölcsönös szimpátiában, de amikor ennek örömére ráírok, de ő válaszra sem méltat.

Aki ismer engem, igazolhat, hogy normális pasi vagyok, tisztelettudó, és udvarias a csajokkal (is), tehát üdvözlő, megköszönő írással tudattam a másik féllel a kölcsönös “vonzalmat”, bár a távolság miatt egyértelmű volt, hogy nem lesz folytatás! Ahogy írtam, sokan erre az udvarias pár mondatra nem reagáltak, csak elolvasták… Voltak olyanok, aki válaszoltak, és egyúttal megkérdezték: mivel foglalkozol?

Én erre a tutit, hogy pizzafutár vagyok, és egy tanyán lakom egy ideje, állatokat tartok, ilyet is, olyat is, mert szeretem a társaságukat, és jó eső érzés gondoskodni róluk… Aztán letiltottak, további üzenetváltásra nem volt már módom…

Mert sokan a gazdag pasikat keresik, a pénzeseket, nem beszélve arról, hogy jó páran ezeken a helyeken vadásszák az alkalmi partnerüket anyagi ellenszolgáltatás reményében.

Úgy, ahogy van, szutyok az egész rendszer, oldalastul, tagostul együtt! Szutyok számomra, annak, aki valóban társat keres, abban az értelemben, amiről szól ez az egész évezredek óta!

A második részben azért pozitív példákról is beszámolok, mert azért mint mindenben, itt is vannak kivételek, és megismerkedtem normális csajokkal is.

Talán ha a távolság nem akadályozott volna egy-némelyikükkel, több is lehetett volna, mint távoli-lelki-barát…Nem tudom…

Az biztos, hogy az eddig sikertelen próbálkozásoknak részben jómagam is felelőse vagyok! De erről (is) bővebben a 2.részben fogok írni.

Látogass vissza a folytatásért, ha tudni szeretnéd, mi a helyzet most, velem…

Köszönöm a figyelmed!